Mint ahogy említettem az előző havi bejegyzésemben, azt a novellagyűjteményt sokkal jobba szeretem. Az utolsó kivételével, ami kicsit bizarr volt, mindegyik kapott filmfeldolgozást is, amik kisebb-nagyobb sikereket értek el. A kedvenc talán az első, az hatalmasat ütött. Az eminens hullámzó érzelmeket váltott ki belőlem, és aktívan utáltam majdnem az összes szereplőt. A srácokkal együtt izgultam és az utolsó oldalak szomorúságot csempésztek bele. A könyvrészlet nem kellett volna bele, de hé, ismét író a szereplőnk :D
Ismételten: elolvasni!!! :D