"Mindig csak a rossz dolgokra gondolunk, sosem a jókra, melyek megtörténnek velünk."
És tényleg, sokszor elfelejtünk örüni annak, ha minden rendben van. Így van ezzel a főszereplő, Jennifer is, aki tanúja lesz annak, amint fia elkövet egy gyilkosságot. A sokk után, másnap már elkezdődik a visszaút, szép lassan göngyölíti fel az eseményeket, de jóval messzebb van a kiindulópontja annak, hogy megakadályozza fia szörnyű tettét. Hogyan jutottak el idáig? Nem is ott kell keresni a probléma forrását, ahol gondoltuk? Mi az, amit nem vettünk észre? Mi az, amit elszalasztottunk?
Elgondolkodtató - főleg anyaként -, hogy vajon hibáztunk-e szülői minőségünkben, ha igen, hol, vajon helyre lehet-e hozni. A "mi lett volna, ha..." kérdése egy ilyen regény olvasásakor akaratlanul is előkerül.
Elgondolkoztam azon is, hogy én vajon változtatnék-e bármin.
Nem mondom, hogy rengeteg időutazós történetet olvastam. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy most erre a regényre esett a választásom.
Egyszer olvasós, gyorsan haladós, könnyen érthető történet, nekem ez volt a héten az utazós könyvem, nem okozott problémát újra és újra felvenni a fonalat.
Tudsz mondani olyan időutazós könyvet, amely nagy hatással volt rád?