Escobar manapság az egyik legtöbbet megírt figura a történelemben, ezért sokféle regény lehet olvasni róla és a családjáról. Én nem nagyon merültem bele a témába, de ez a borító behúzott, úgyhogy egy speciális szemszögből ismerem a maffiabáró történetét.
A könyv önéletrajzi ihletésű történetként indul. A mesélő, Roberto csak felnőttként tudja meg, hogy valódi apja nem más, mint Pablo Escobar, és az egész élete egy olyan titokra épült, amely alapjaiban rengeti meg az egész életét. A történet egyszerre családi dráma, krimi és összeesküvés-thriller, hiszen nemcsak a kartell világába kapunk betekintést, hanem a titkosszolgálatok, a pénzmosás és a nemzetközi háttéralkuk szövevényes rendszerébe is. A történet helyenként annyira filmszerű, hogy nehéz eldönteni, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a dráma Emiatt szerintem érdemes fenntartásokkal kezelni egyes állításokat, és nem feltétlenül történelmi dokumentumként olvasni a könyvet.
Stílusát tekintve könnyen olvasható, lendületes szöveg, amely gyorsan viszi előre az eseményeket. Nem mélyirodalom, és nem is oknyomozó munka, inkább egy személyes hangvételű, izgalmas visszaemlékezés ami betekintést nyújt egy zárt világba.

Volt már olyan könyvsorozatotok, amit évekig csak gyűjtögettetek a polcon, mindig azt mondogatva magatoknak, hogy „na majd hamarosan elkezdem”, aztán valahogy mégsem jutottatok el odáig? Nálam JR Ward sorozata pontosan ilyen volt. Szinte az összes rész ott sorakozik már jó ideje a könyvespolcomon (az utolsó kettőt leszámítva mindegyiket beszereztem), mégis folyamatosan halogattam az olvasását. Pedig rengetegszer szembejött velem a sorozat, rengetegen dicsérték, és mindig azt éreztem, hogy egyszer biztosan el kell merülnöm ebben a világban. Most végre eljött ennek is az ideje, és kíváncsi voltam, vajon tényleg olyan különleges-e ez a történet, mint amennyire sokan állítják.
Azt hiszem, manapság már elképesztően nehéz újat mutatni vámpíros témában. Az elmúlt években megszámlálhatatlan mennyiségű paranormális romantikus könyv jelent meg, így az ember egy idő után könnyen úgy érezheti, hogy már minden létező ötletet feldolgoztak ebben a műfajban. Éppen ezért lepett meg kellemesen, hogy JR Wardnak mégis sikerült egy olyan világot felépítenie, ami ugyan ismerős elemekből dolgozik, mégis képes egyedi hangulatot teremteni. A vámpírok világa egyszerre volt klasszikus és különleges, és olvasás közben végig azt éreztem, hogy van benne valami sajátos atmoszféra, ami megkülönbözteti más hasonló történetektől.
Ráadásul az egész könyvnek volt egy furcsa, nehezen megfogható retro hangulata is. Nem tudnám pontosan megmagyarázni, miből fakadt ez az érzés, talán a karakterek stílusából, a párbeszédekből vagy egyszerűen abból, ahogyan a történet felépült, de valamiért nagyon működött nálam. Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy régebbi korszak paranormális romantikus történeteit idézné meg, de közben mégsem hatott elavultnak. Inkább nosztalgikus hangulata volt, ami kifejezetten jól állt a könyvnek.
A történet középpontjában Wrath, az egyetlen tiszta vérű vámpír, valamint Beth, a félig vámpír nő áll. Beth élete gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra változik meg, amikor belecsöppen ebbe a számára addig teljesen ismeretlen világba. A könyv nagy része az ő kapcsolatuk alakulására koncentrál, miközben Beth próbálja feldolgozni az új valóságot és megérteni, hogy ki is ő valójában. A romantikus szál nagyon hangsúlyos, és összességében szerettem is a két karakter közötti dinamikát, bár számomra néhol talán túl gyorsan haladtak az események. Az érzelmek időnként hirtelen érkeztek, és Beth reakciói is meglepően könnyednek tűntek ahhoz képest, milyen hatalmas változások történtek körülötte. Én valószínűleg jobban örültem volna egy lassabb építkezésnek ezen a téren.
A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra egyértelműen a dinamika volt. Annak ellenére, hogy nem egy rövid kötetről beszélünk, elképesztően gyorsan lehet vele haladni. A több nézőpont sokat hozzáad a történet lendületéhez, hiszen folyamatosan történik valami, mindig kapunk új információkat vagy más szemszögből láthatjuk az eseményeket. Emiatt egyszer sem éreztem vontatottnak az olvasást, sőt, kifejezetten könnyen csúsztak a fejezetek.
Ami külön pozitívum volt számomra, hogy már az első részben sikerült felkelteni az érdeklődésemet több mellékszereplő iránt is. Az ilyen típusú sorozatoknál szerintem nagyon fontos, hogy az olvasó kíváncsi legyen a későbbi részek főszereplőire, és itt ezt abszolút sikerült elérni. Több karakter is volt, akinek a története már most érdekel, így emiatt mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot.
Összességében nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Volt, amikor mosolyogtam, volt, amikor megforgattam a szemem bizonyos jeleneteken vagy párbeszédeken, és akadtak részek, amelyek jobban működtek nálam, míg mások kevésbé fogtak meg. Nem lett instant kedvenc az első rész, és maradt bennem némi hiányérzet is, de ettől függetlenül egy kifejezetten erős és biztató kezdésnek érzem. Az biztos, hogy meghozta a kedvemet a folytatáshoz, és most már végre értem, miért lett ennyire népszerű ez a sorozat az évek során.