Hiába vagyok már túlkoros ehhez a sorozathoz, nem tudom nem imádni. Simán egy ültő helyemből végigolvastam, és megkockázatom nekem ez a 2. sorozata az Iskolák Országos Versenyének jobban tetszik mint az első. Tudom, hogy nem én vagyok a célcsoportja, azt is, hogy van benne egy csomó túlmagyarázás, és túlgondolás, de amikor egy könyvet helyből, röhögve végigolvasok azt én nem tudom nem szeretni. Pont.
Sára nekem egy kicsit túlkomplikált karakter, én még nem láttam olyan 16-17 évest aki okokat, következményeket, hatásokat ilyen precízen elemzett volna ahogy azt ő teszi. De őszintén különösebben ez sem zavart.
Szeretem a szereplőket, Vivit és Dominikot különösen, de Tahi is abszolút jó karakter, Kocsis pedig mindent visz. Ha az egész könyv az igazgató közösségi ténykedéséről szólna akkor is elolvasnám.

Jajj imádom. Ebben a részben már minden csupa kamaszdráma, csalódás és rettenet. Annyira tökéletes a kamaszlélek feeling, hogy csuda. Teli van borzasztó magánnyal és szerelmi bánattal. Amúgy persze nem, de Reni itt már 15 éves, és hozza ennek a kornak minden jellemzőjét, még a szülőkkel való dacolást is, bár azt tényleg csak visszafogott "renis" szinten. De ebben a részben már több a komolyság is, persze amennyire Zsoltival egy csapatban ez lehetséges. Mindenesetre Virág szerelmi élete egyre bonyolultabbá válik, ami jó tanulságként is szolgál, Cortez pedig itt hozza a számomra legértelmetlenebb döntéseit (na jó meg az ötödik rész elején is). Mindenesetre itt ingott meg először benne a bizalmam.