Leiner Laura 40 nyári nap című regénye tökéletesen ragadja meg azt a bizonytalan, kissé ijesztő időszakot, amikor az ember közvetlenül az érettségi után áll és fogalma sincs, hogyan tovább.
Zoé karaktere végtelenül szerethető, könnyű vele azonosulni, a zárkózottsága, a jövőtől való félelme és a monoton mindennapokba való kapaszkodása sok olyan olvasónak ismerős lehet, aki érezte már magát elveszettnek. Bár nekem mindig megvoltak a terveim, mégis számos ponton kapcsolódtam.
Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. Az olvasó szinte érzi a nyári hőséget, a perec illatát, miközben a humoros párbeszédek gondoskodnak arról, hogy a sztori egy percre se váljon túl nehézzé. A 40 nyári nap egy igazán nosztalgikus és lélekmelengető olvasmány, amely megmutatja, hogy néha pont ennyi idő is elég, hogy tisztába kerüljünk önmagunkkal.

Hatalmas Leiner Laura-rajongó vagyok, a Szent Johanna Gimi örök kedvenc, amiből egyszerűen nem tudok kinőni, és a Késtél, illetve az IOV sorozatokat is imádtam. Alapvetően mindig a magyar szerzők pártján állok, és pozitív előítéletekkel vettem a kezembe a 40 nyári napot is, de sajnos nem ez lett a kedvenc könyvem.
Nekem sok volt az ismétlődés. Megértem azt, hogy ez a ritmus sokaknak komfortos, de nekem nem volt az. A cselekmény 40 napon keresztül szinte ugyanazt a kört futja, és bár vártam a fordulatot, az egyetlen kimozdulás csak a legvégén érkezett el, de az is elég súlytalan maradt. Ami pedig érdekes lehetett volna (például a görögországi utazás), azt két mondattal elintézte a szerző, cserébe viszont a perecfogyasztás minden apró részletét megismertük.
Most karakterekkel sem sikerült kapcsolódnom. Zoé sajnos számomra teljesen eléggé jellegtelen. Sokat hangoztatja, hogy introvertált, egy valódi introvertált szerintem negyedennyit sem beszél a saját személyiségtípusáról, és nem dobálózik lépten-nyomon életbölcsességekkel. Szakó egy kicsit izgalmasabb karakter a Loch Ness-i szörny iránti rajongásával.
A szöveg a szokásos módon könnyen olvasható, de a rengeteg felesleges ismétlés és a "világelemzések" miatt most többször éreztem késztetést az átugrásra.
Nagyon szeretem Laura stílusát, de ez a könyv most sajnos nem érte el azt a szintet, amit a korábbi kedvenceimnél megszoktam.