Az élet-halál játék folytatódik, és Ross újra egy olyan világba kerül,ahol minden döntésnek súlya van – ezúttal azonban a tét még személyesebb: a családja biztonsága.
A történet egyik legnagyobb erőssége továbbra is az a bizonyos Ocean’s Eleven hangulat, ami tele van taktikázással, feladatokkal és csapatdinamikával. A második kötet ezt még inkább előtérbe helyezi: itt már nem a szervezet felépítése vagy működése a lényeg, hanem a konkrét küldetések és azok megoldása.
A karakterek terén viszont már kevésbé voltam elégedett. Devroe számomra továbbra sem működik: túl erőszakos a közeledése, és az egész dinamika inkább kellemetlen, mint izgalmas. Nem érződött természetesnek, inkább erőltetettnek.
A szülők közötti ellentét is előtérbe kerül ahogy ő is bevonódnak a történetbe és inkább, már róluk szólt a dolog és egy olyan problémáról amit lényegében a gyerekek oldanak meg, mert a két felnőtt nem bír kérdezni, beszélni csak túlgondolni.
A vége is kicsit elkapkodottnak tűnik, hírtelennek és addig az élet halál harc feszültsége is elillant, mert csak fenyegetés formájában érzékelhető.
Összességében egy izgalmas, pörgős folytatás, ami hangulatban hozza az első részt, de karakterekben és lezárásban elmarad tőle.