Be kell valljam, elfogult vagyok, ha Agatha Christie a téma – és ez a könyv már az alapkoncepciójával levett a lábamról! Egy krimi, amely Agatha Christie otthonában játszódik, és a házvezetőnő – egy vérbeli Poirot-rajongó – oldja meg benne a gyilkosságot? Igen, kérem, jöhet!
A regény hangulata igazi telitalálat: klasszikus, régimódi krimihangulat, csipetnyi humor, finom társadalmi dinamika, és egy jó kis nyomozás, ahol a gyanúsítottak szépen sorban jönnek-mennek, miközben Phyllida, a főszereplő, a tettek mezejére lép. Nagyon szimpatikus karakter, nem szuperhős, de okos, határozott és van benne kellő csavarosság.
A történet olvasmányos, szórakoztató, igazi kikapcsolódás. Bár nem Agatha Christie írta, érződik rajta az inspiráció, és ez a könyv valahogy mégis megáll a saját lábán – nem másol, hanem tiszteleg.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki imádja a klasszikus bűnügyeket, vagy egyszerűen csak szeretne elmerülni egy hangulatos, brit udvarházban egy kis gyilkosság és nyomozás erejéig. Nekem igazi örömolvasás volt! 🕵️‍♀️📖

Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy a (régens kori) cozy mystery stílus rajongója lettem.
Annyira kis könnyed, laza kellemes a légköre ennek a sorozatnak, a gyilok ellenére is.
Beatrice és a családja visszatér Londonba, miután az előző részben (is) segített fényt deríteni egy gyilkosságra, viszont itt sem kellett sokáig tétlenül ülnie a főhősünknek.
Miután a képzeletbeli udvarlója sajnálatos halálhírét akarja megjelentetni egy újságban, –hogy ne kérdezősködjön tovább róla a családja –, amikor is szó szerint a lába elé hullik egy újabb eset.
A nyomozása során újra az útjába sodorja a Kesgrave hercegét a sors, így kénytelenek együtt dolgozni ismét. Miss Hyde-Clare elsőre ellenzi, de hamar rá kell döbbennie, hogy a férfi nélkül nem megy.
A nő egyre merészebb a nyomozás során, ellenben az otthoni kiegyensúlyozottabb életével. Már- már kezdi elfogadni a vénlány sorsát, ám mégis kezd egyre többet gondolni a hercegre.
És valami tényleg alakul Damiennel (érzéseim szerint)! Egyre szimpatikusabb lett, ahogy haladtunk a cselekménnyel. Szépen lassan kezd úgy viselkedni, mint egy”átlagos ember”.
Nagyon szerettem a kapcsolatuk dinamikáját, a párbeszédjeiket. Érződött, hogy egyenlő félként kezeli a lányt.
A cselekmény gyorsan haladt, a gyilkos kilétét sem volt nagyon nehéz kitalálni, mégis nagyon tetszett ez a rész!
Ahogy befejeződött… jaj, várom a folytatást!