Mi történne, ha egyik napról a másikra a nők elaludnának – és nem ébrednének fel? Csak egy selyemszerű hártya takarja arcukat, amely mögött egy másik világban élnek tovább… De aki megpróbálja őket felébreszteni, az erőszakos, vad dühkitöréssel szembesül. Ez az alapkoncepció nemcsak hátborzongató, hanem kifejezetten aktuális is – hiszen a társadalmi nemek, a hatalmi egyensúlyok és a női-férfi szerepek kérdése mindennél fontosabb téma lett napjainkban.
Kingék regénye egy nagyon ambiciózus vállalkozás: egyszerre feminista társadalmi parabola, posztapokaliptikus thriller, karakterdráma és természetfeletti krimi.
Bevallom, nekem a Csipkerózsikák túlírt volt. A regény több mint 800 oldalon keresztül bontogatja a szálakat, miközben olyan sok szereplőt vonultat fel, hogy egy ponton túl szinte lehetetlen követni, ki kicsoda, hol van, mit miért csinál. A Dooling nevű kisváros, a női börtön, a helyi rendőrök, tudósok, egyszerű családok és zűrös figurák mind külön fejezeteket kapnak – ez technikailag bravúros, de olvasóként fárasztó is tud lenni.
A Csipkerózsikák egy gondolatébresztő, világépítésében részletes és politikailag is bátor vállalkozás, de aki a feszes tempót, erős fókuszt és kevesebb mellékszálat szereti, annak – mint nekem is – néha túl sok lehet. Ha érdekel a társadalmi nemek disztópiája és szereted az epikus terjedelmű, sok szálon futó regényeket, akkor ez a könyv neked való.

Stephen King ebben a regényében mesterien ötvözi a klasszikus bűnügyi történet elemeit a természetfeletti horrorral – és ezzel egy olyan hátborzongató sztorit hoz létre, amely nemcsak izgalmas, hanem mélyen elgondolkodtató is.
A történet egy öngyilkossági ügy felgöngyölítésével indul, amely első pillantásra banálisnak tűnhet. Bill Hodges és társa, Holly Gibney hamarosan azonban gyanakodni kezdenek, hogy a háttérben valami sokkal sötétebb húzódik meg – és mindennek köze lehet Brady Hartsfieldhez, a hírhedt Mercedeses Gyilkoshoz. A férfi évek óta kómához közeli állapotban fekszik egy kórházi szobában… de valóban teljesen ártalmatlan?
King fokozatosan, feszültséggel telve építi fel Brady szellemi „újjáéledését”, és megmutatja, hogyan válhat egy testben rabul ejtett elme újra veszélyessé – ezúttal talán még inkább, mint korábban. A regény egyik legnagyobb ereje, hogy úgy képes belénk lopni a félelmet, hogy közben nem tűnik fantasztikusnak: a természetfeletti szálak szépen lassan, de nagyon is hitelesen szivárognak be a valóságba.
Bill és Holly karaktere itt talán minden korábbinál emberibb, esendőbb és szerethetőbb. Kettejük kapcsolata, a közös múltjuk és küzdelmeik adnak mélységet a történetnek, miközben a gonosz szinte láthatatlan, de annál pusztítóbb formában támad.
Miért olvasd el?
Mert egyszerre nyomozás, pszichológiai thriller és misztikus horror.
Mert tökéletesen egyensúlyoz a valóság és a megmagyarázhatatlan határán.
Mert King megint megmutatja, milyen veszélyes lehet az elme.
Feszültséggel teli, gondolatébresztő olvasmány, ahol a valódi rémület nem a sötétben bujkáló szörnyekből fakad, hanem abból, amit egy megbomlott tudat képes véghezvinni.