Megtörtént etnikai konfliktusról, az abban élők és azt túlélők szemszögéből íródott történet, ami megmutatja, van élet a háborún túl.

Eleinte nehezen rázódtam bele a könyv szerkezetébe, főleg a fügefa fejezeteibe, amit furának és szövegkörnyezetbe nem illőnek tartottam, de a végére kiderült, hogy enélkül össze sem állt volna a történet.

Nagyon sok mondanivalója van a könyvnek, amelyek közül a legfontosabbak, hogy a természetnek mekkora ráhatása van az emberiségre, még ha mi azt nem is vagyunk hajlandóak észrevenni, vagy tudjuk ésszel felérni. A másik, hogy a generációkon átívelő traumákkal muszáj foglalkozni, mert éreztetni fogja erejét a későbbi nemzedékekben is, ha nem kerülnek feloldásra. A harmadik pedig, hogy az igaz szerelem túlél minden külső támadást, háborút, családi és etnikai ellentéteket, amennyiben a felek kitartanak egymás mellett.

Nagyon sok érzelemmel dolgozik a könyv, úgy mint a félelem, gyász, túlélési ösztön, elfogadás/el nem fogadás, szerelem, megbocsátás, tovább lépés, megbékélés. Nagyon szép lezárást kapott egyrészt Ada azáltal, hogy megismerte a szülei tragédiáját, és a múltbéli sérelmek feldolgozása után a fiatal lány tiszta lappal élheti a saját életét. Másrészt a Cipruson eltűnt emberek sírjainak felkutatása nemcsak az elhunytak, hanem a gyászoló családok számára is megnyugvást ad.

Mivel a könyv megtörtént eseményeken alapszik, még szomorúbb volt olvasni, mennyi borzasztó dolog esett meg a szigetlakókkal és az oda kivezényelt békefenntartó egységekkel egyaránt az évtizedek alatt. Borzasztó, milyen sok életet követel bármilyen okból kitörő háború!

A mágikus realizmus nagyon erőteljesen van jelen a könyvben a fügefa által, ami egyszerre szereplője és elmesélője a történetnek. Imádom a hasonló zsánerű könyveket, bár itt nehezen szoktam hozzá, hogy egy fa szemszögéből lássam az eseményeket. Eleinte furának éreztem, és nem értettem, miért beszél ennyit a természetről, de szépen lassan egy gyönyörű egésszé állt össze a mondanivalója. Rámutatott, hogy milyen jelentős szerepe van a természetnek az emberek életében, noha mi erre többnyire süketek és vakok vagyunk.

„A természet ezt tette a halottakkal: átalakította a sok váratlan halált ezernyi új kezdetté.”

A fejezetek alcímei nagyon ötletesen tükrözik a fügefa elbeszélését, szépen keretbe foglalva azt. Zseniálisnak tartom a könyv felépítését, le a kalappal szerző előtt.