Szerintem azon kevesek közé tartozom, akik középiskolában vagy az iskolai pályafutásuk alatt nem olvasták az Üvöltő szeleket. Most ezt pótoltam, és nem a film hatására. Mindig is érdekelt Heathcliff története, már csak azért is, mert a körülöttem lévő embereknek nem ez a kedvenc klasszikusuk, sőt néhányan kifejezetten nem szeretik, így természetes volt, hogy utánajárok annak, hogy mit is takar Emily Brontë leghíresebb regénye.
Maga a narráció nem követi a szabályokat, egészen egyedi, több szemszögből ismerhetjük meg a történetet, és ez a varázsa az Üvöltő szeleknek. Szélsőséges, nem az a tipikus romantikus történet, mint amire számítana az ember, ezért megosztó is. Jelen pillanatban tetszett is, meg nem is, Még nem tettem le teljesen a voksomat az Üvöltő szelek mellett, de ellene sem. Érdekes élmény volt olvasni az biztos.
Egy gótikus regényről beszélünk, amiben vannak kísértettörténetekre jellemző jegyek is, ez van akit taszít, de engem teljesen felcsigázott, és többek között emiatt olvastam el. Kellett hozzá egy hangulat, érzelmi állapot, de amint ez megvolt, nem tudtam letenni és nem tudtam nem olvasni, és még inkább beleásni magam az Üvöltő szelek hangulatába. Heathcliff miatt egy kicsit nyomasztó is a regény, de ez a történet sajátossága, és nélküle nem lenne ugyanaz.
Összességében úgy gondolom, hogy az Üvöltő szeleket egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, már csak azért is, mert megmutat egy nem mindennapi romantikus történetet, egy nem mindennapi, sőt nem igazán kedves karaktert, aki valahol mégis vagy belopja magát az emberek szívébe, vagy teljes mértékben elhatárolódunk tőle. Ami nekem tetszett az a hangulat, a táj és az az élmény, amit Emily Brontë regénye nyújtott.