Gerald Durrell könyvei számomra mindig egyet jelentenek a nevetéssel, és ez most sem volt másképp. Bár ebben a kötetben több különálló történet szerepel, és kevesebb a klasszikus családos jelenet, mégis ugyanaz a szerethető, humoros hangulat jellemzi. Kicsit meglepett, hogy más típusú történeteket kaptam, de pont ettől lett különleges. Durrell elképesztően jól mesél, és minden apró helyzetből képes valami vicceset vagy abszurdot kihozni. Ami viszont igazán váratlan volt, az az utolsó történet, egy sokkal sötétebb, már-már horrorba hajló írás, ami teljesen más oldalát mutatta meg. Nagyon szerettem és nem bírtam letenni. Ez a könyv egyszerre könnyed és szórakoztató.
A piknik és egyéb kalamajkák
Gerald Durrell
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Nikolett Virág Szobotkáné Ludányi
március 16.
Ajánló
Amikor kézbe vettem Üvöltő szelek című regényt Emily Brontë tollából, tudtam, hogy egy klasszikus történet vár rám, hiszen olvastam már korábban. De arra nem számítottam, hogy ennyire mélyen belém fog kapaszkodni újra. Ez nem egy szép szerelmi történet. Nem az a fajta, amely gyógyít vagy megnyugtat. Inkább egy érzelmi vihar, amely végigsöpör az ember lelkén, és amikor elcsendesedik, valami már nem egészen ugyanaz bennünk. A kapcsolat Catherine Earnshaw és Heathcliff között nyers, vad és fájdalmas. Nem tudnak egymás nélkül létezni, de együtt sem találnak békét. A köztük lévő kötelék olyan mély, hogy szinte túlmutat a szerelem fogalmán – inkább egy végzet, amely újra és újra visszahúzza őket egymáshoz. Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy ez a történet nem akar könnyű válaszokat adni. Inkább azt mutatja meg, milyen sötét és pusztító tud lenni az emberi szenvedély, ha a büszkeség, a harag és a kimondatlan érzések irányítják. És amikor a végére értem… egyszerűen bőgtem. Ez a történet szó szerint kitépte a lelkemet a helyéről. Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv ennyire mélyen felkavar. Mégis van benne valami különös szépség. Valami vad és őszinte, ami miatt lehetetlen közömbösnek maradni. Az Üvöltő szelek nem simogatja a lelket – inkább darabokra szedi, majd csendben ott hagy bennünket az érzelmeinkkel. És talán éppen ezért olyan felejthetetlen olvasási élmény.
Üvöltő szelek
Emily Bronte
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést