A Setét Torony negyedik kötete merész fordulatot vesz: a jelen történései háttérbe szorulnak, hogy teret adjanak a múlt felidézésének. A Varázsló és üveg egy epikus visszatekintés Roland fiatalkorára, egy ifjú harcos első küldetésére, első nagy szerelmére.
Ez a rész jóval líraibb, érzelmesebb, mint az előző kötetek. King mestere az atmoszférateremtésnek, és itt különösen erős az elbeszélés: a Külső Ív poros, korrupt kisvárosa, a politikai intrikák és a mágikus elemek finom egyensúlya egy külön világot hoz létre a nagy történeten belül.
A Varázsló és üveg nem a legpörgősebb rész – de talán az egyik legfontosabb. Mélységet ad Roland karakterének, árnyalja a motivációit, és olyan érzelmi töltetet ad a sorozatnak, amely visszahat minden későbbi (és korábbi) eseményre.
Egy tragikus ballada szerelemről, árulásról, sorsról – és egy harcos születéséről.

Ez a könyv már tényleg King fantasy-univerzumának szíve.
Az atmoszféra egyszerre hátborzongató és lenyűgöző: félig gép óriásmedve, szétrobbantott civilizációk, különös, már-már mitikus tájak… és Lud városa, ahol a maradék emberiség inkább emlékeztet rémálomba illő torzszülöttekre, mint túlélőkre. Mindez King elképesztő képzelőerejével életre keltve. Mintha egy posztapokaliptikus mesevilágban bolyonganánk – egyszerre borzalmas és gyönyörű.
És ami különösen tetszett: a karakterek fejlődése. Eddie már nem csak a laza humor forrása, Susannah egyre erősebb és mélyebb figura, Jake pedig… nos, Jake sorsa ismét összetöri az olvasó szívét, mégis felemel.
Ez a kötet egy hatalmas lépés előre: a világ nyílik, a tét nő, a tornyot övező misztikum sűrűsödik. Nem lehet letenni – és ahogy a vége felé közeledsz, csak egy dolgot akarsz majd: tovább olvasni. Azonnal.
Ha eddig csak barátkoztál a sorozattal, itt fogsz beleszeretni igazán.