Összességében szerettem ezt a sorozatot, de valahogy ez a rész nekem nem jött át. Nehezen követtem az eseményeket és Louise viselkedése is sokszor idegesített

Az első kötet után szinte azonnal bele is kezdtem a folytatásba, mert nagyon érdekelt. Őszintén szólva, a Kígyó & Galamb sokkal jobban magával ragadott, mint a Vér & Méz, de azért ennek is voltak jó pillanatai, fordulatai. Az írói stílus, megfogalmazás viszont továbbra is tetszett és voltak jó csavarok is, főként a végén. ❤
Igyekeztem alacsony elvárásokkal nekiállni ennek a regénynek, hiszen láttam, hogy mennyien csalódtak ebben a részben, amit olvasás után már abszolút megértek. Valahogy elvesztette a varázsát. Nagyon lassan indult be a cselekmény és ez sokáig így is maradt, amit részben nem bántam, de ez még nekem is lassú volt. Általában szeretem az utazásokat, de itt kicsit untam… bár voltak izgalmak, mégsem éreztem, hogy annyira odavolnék érte. Tetszett persze, de úgymond gyászoltam mindent, amit megszerettem az első kötetnél. Kicsit úgy éreztem, mintha az előző rész összetört darabkáit szedegetném végig. A szeretett csipkelődéseimet, civódásaimat Reid és Lou között konkrétan elnyelte a föld.
Ráadásul a szereplők is negatív irányba változtak, így bár továbbra is örültem a váltott szemszögnek, sokszor fogtam a fejem, hogy MIÉRT. Kommunikáció nulla, amin máskor jól szórakozom, mert nagyon vicces dolgok szoktak belőle kikeveredni, de ah… itt inkább csak felelőtlenséget és fájdalmat hozott magával. Lou, az én szeretett szabadszájú leányzóm, nagyon rossz irányba kezdett változni, ami nagyon fájt. Felidegesített többször is, nem jó értelemben. Reid pedig visszacsúszott zavarodott, elveszett mivoltába, amiből korábban kimászott. Sokat hisztizett, de még így is jobban szerettem, mint Lou-t.
A mellékszereplők között viszont volt több ígéretes karakter is. Coco és Ansel továbbra is a szívemben van, de érdekes módon Beau-t is sikerült megkedvelni, bár voltak csúnya húzásai, mondatai. Aki még ígéretes, az például Deveraux.
Mindent összevetve, sajnos ebben most csalódtam, de remélem, hogy az utolsó kötet majd kijavítja ezt a csorbát. A cselekményben voltak izgalmas fordulatok, változások, amiket élveztem, de leginkább az utolsó 200 oldal nyerte el a tetszésem, mert az jó pörgős volt és sok minden történt. Persze, volt olyan is, ami miatt fáj a szívem… de erre a fájdalomra sajnos számítottam is. vég függővég – ki gondolta volna… –, ami még inkább bíztat arra, hogy folyassam.
Hogy kinek ajánlom? Abban bízva, hogy a harmadik kötetnél visszajön a varázs, minden fantasy könyv kedvelőnek!